Korond falu alapításának ideje és helye vitatott. Szájhagyomány szerint az elso település nem a falu mai helyén, hanem a Szállás nevu határrészen volt. Ezzel egy idoben a község mai területe posványos terület volt, építkezésre alkalmatlan. Korond nagyközség keletkezésének kezdete a telegdi szelyek betelepülésével függ össze, és a XII. század végére, XIII. század elejére teheto.
Az elso írásbeli feljegyzést Korondról az 1332. évi pápai tizedjegyzékben találjuk: „Item Petrus sacerdos de Kurnud (Kurund) solvit II. Banaleum antiqum.”.
A régészet adatai szerint, a település határában, 1893-ban bronzkori koraavar, lószerszám készítéshez szükséges préselomintákat találtak. Firtos-vára mellett, Táborhelyen, a Keselyu-teto és Péter hegyese közti részen jelentos aranyéremleleteket találtak. Az érmék a 270-602 közötti idokbol valók, a keletrómai császárság pénzei, melyek számos legenda forrásaivá váltak. A 237 drb.-ból 61-et találtak meg, és 9 a székely-udvarhelyi muzeumban található. Az érméket feltehetoleg egy menekülo avar ember áshatta el 620 táján.
Bizonyos régészeti nyomok arra utalnak, hogy a Küküllo térségben ez ido tájt korai avar központ létezett. Az avar uralom 631-635 között virágzott, majd a zslávok elol a Nagy- Magyar- Alföldre húzódtak.
A székelyek betelepulése elott Udvarhely vidéke erdos, gyepu-terület volt, gyér szláv lakossággal, majd a honfoglalás után határvédo magyar és néhol besenyo lakossággal. Szláv eredetu helynevek: Putna, Bucsin, Szováta? besenyo eredetu helynevek: Küküllo, Kadács, Besenyofalva.
Legújabb kutatások alapján a régészek, a Korond, Pálfalva és Váralja határainak találkozásánál fekvo Firtos várának a keletkezését a XI. század végére, a XII: század elejéreteszik. A vár feladata az ország keleti határainak a védelme, és a Sóvidék, a sóút orzése volt. Ehhez a védelmi rendszerhez további Sóvidék, és környékén található osvárak tartoztak, melyek a székelyek betelepülése elött keletkeztek. Firtos várától 1,5 km-re nemrég Árpád-kori települést fedeztek fel. Ferenczi Géza és Ferenczi István régészek a korondi határban, a Kadács mezején egy széles hegynyeregben fedezték fel a kora középkori kis települést. Feltehetoleg az 1544-ben még oklevélben emlegetett, és azóta eltünt Bessenyofalva (Bessenijofalwa) lehetett itt. Ennek az Árpád-kori településnek besenyo népessége adhatta Firtos és Tartód várának orségét a székelyek beköltözése elott, amely után lakósai Firtosváraljára, Atyhára vagy Korondra települtek át.
Korond nagyközség keletkezésének kezdete minden bizonnyal a telegdi székelyek betelepülésével függ össze. Alsó- és Felsosófalva, Atyha, Pálfalva a telegdi székelyek bejövetele elott nem léteztek. Székelyvarság még a XVIII-XIX. században is szétszort, nyári szállásokból állott, és csak aszáz éve fejlodött állandó településsé, ugyanúgy, mint a Korond határán keletkezett kisebb település bokrok: Fenyokút, Pálpataka, Vadasmezo. Az egyes falurészek terjeszkedése és fekvése kutatásainak eredményei azt sugallják, hogy kezdetben a jelenlegi falu több különálló településbokrokból fejlodött ki. Valószínüleg a mai atyhai határban lévo Szentegyházas-erdon belul feltételezett, elpusztult régi temlpom lehetett a korondi plébánia elso temploma.
Az 1562-es székely felkelés után János Zsigmond megnyirbálja a székely kiváltságokat, megjelenik a jobbágy-zsellér réteg, kezdenek kialakulnia nagyobb magánbirtokok. 1600-ban Ali pasa kétszer is feldúlja Udvarhelyszéket, azonban, hogy a harcok Korondot hogyan érintették, nem tudjuk. 1696-ból származik az elso hír a korondi oktatásról, de az egyházi levéltárban közvetett utalás van arra, hogy azelott is volt oktatás a faluban. A XVIII. század elso felében az osztrák uralom megszilárdulásával megkezdodik az ellenreformáció. A Firtosi vár területén a jezsuiták, majd a minoriták kolostort alapítanak. A katolikus egyház eloször Atyhán erosödik meg, innen kezdik késobb ujraszervezni a korondi katolikus egyházat. 1716-ban közös megegyezéssel az unitáriusok még a templomot is vissza adják, miután 1720-ban új, kotemplomot építenek. A gazdasági fejlodést jelentosen elosegítette a Mária Terézia császárnonél kivívott évi 4 országos vásár megtartásának joga. A négy vásár: január 15-18 között a „téli vásár”? május 10-13 között a „fuhúzó vásár”? július 1-4 között az „eperéréskori vásásr”? vagy Szent János napi vásár? és augusztus 22-25 között a „Bertalan-napi vásár”.
A XIX. és XX. Században a községben bekövetkezo kulturális és gazdasági fejlodében elsosorban a kézmuipar és ezen belül a legfontosabb a fazekasság fellendülése volt. Azonban a korondiak ellen eladási tilalmat vezettek be, I. Rákóczi György 1643-ban, és Apaffi Mihály 1682-ben. A tilalmat a korondiak folyamatosan megszegtég, és mázatlan cserépedényeiket az egész Székelyföldön (kivéve Csíkot) és a szász megyékben is árúsították. 1820-ban Korondon már ötven fazekas dolgozott. Nemsokára megjelennek az olcsó mázasedények is. Az elso világháború idején fellépo vasedényhiány elosegítette a termelés növekedését, majd 1920-banmegnyílt a piac dél és észak-kelet felé. Az 1930-as években már három milliónál is több kerámiatárgyat adtak el.
A II. vilagháború után, a hatvanas évek kozepéig foleg mázas parasztedényeket és Órománia számára ún. MOS-ra (halotti megemlékezések) szánt edényeket, kancsókat és tálakat készítettek. 1974-ben díszkerámia eloállító gyárat létesítettek Korondon, ahol több mint 200 munkás dolgozott.
Az 1980-as évektol a turizmus csökkenése, a tüzelo, a festék hiánya miatt a termelés visszaesett. 1990-tol a turizmus élénkülésével újabb fellendülés következett be a fazekasság, fafaragás, taplókészítés terén. A kerámiagyárat azonban bezárták. A fazekasságon kívul a XIX. szd. végén és a XX. szd. elején jelentos jövedelmi forrásnak számítottak a malmok is: lisztelo malmok, posztódürückölök, olajütok, mázdaralók, furész- és áramfejleszto malmok.
A XVIII. és XIX. században fontos pénzkereseti forrásnak bizonyult a sókereskedés és sófuvarozás is. Számos korondi szekeres szállított sót a Putnahágon, a Bucsinon keresztül az Ún. Sóúton, a Gyergyói-medencébe, ahonnan a só nagyobb részét a Maros vizén tutajokkal szálították tovább. Más jövedelmi forrásnak számított a sófozés, amely valójában tiltott volt. A kozség észki határában létezett az egykori Só-ház és Só-kút. Az évenként választott sóbiró minden korondi családnak szükségletei arányában ún. sóscédulát adott, megfelelo mennyiségu sósviz használására. A sósvizet szerda reggelenként osztották. (még 60-as években is)
A XIX. szd.-ban az árcsói borvizet is értékesítik. Néhány év leforgása alatt több mint 10000 üveget palackoztak évente. 1817-ben kiépítik a korondi fürdotelepet. (Özv.Frauszné, majd Dósa Elek)
